Egyperces kritika: Krízispont
(Margin Call)

Az a legnagyobb baj a Krízisponttal, hogy rétegfilm. Ha nem vagy járatos az üzleti világban, kb dunsztod nincs róla, hogy mit miért csinálnak a szereplők. Na jó, ez túlzás, vagy lehet, hogy csak én vagyok hülye, de olykor gőzöm nem volt, hogy miről beszélnek ezek a jóemberek. A végére azért valamelyest összeraktam a képet, de pár sötét folt akad. Maga a film egyébként nagyon jó. Összetett, eredeti és feszült cselekmény, érdekes karakterekkel és maga az alapszituáció is ötletes.
Mélyen betekintünk a pénz világába, hogy milyen apróságokon múlhat egy-egy cég sorsa. Szuper az a hangulat, amit kialakít a film, no meg a forgatókönyv bivalyerős és a színészi gárda is odaver (Kevin Spacey, Paul Bettany, Jeremy Irons, Zachary Quinto, Demi Moore, Stanley Tucci). Nem rossz próbálkozás, egyszer mindenképp megéri végignézni! Végítélet 71%

Egy kis Zs faktor

Csodáljátok meg eme 1986-os időtálló mestermunkának az előzetesét. Nem lehet elégszer látni. Ninja Diszttroya!

Hadak útján
(War Horse)

Nem is tépném feleslegesen a klaviatúrát, vágjunk bele! Mire lehetett számítani a War horse esetében? Spielberg, nevéhez méltó rutinmunkát végzett, megpakolva a szokásos tömény giccsel, mégis működő összképpel. És igen. A War horse nem nyújt se többet, se kevesebbet. Elég ez a nézőknek? Hát…

Az első világháború kirobbanása előtt járunk egy kicsivel, amikor Albie iszákos apja lévén egy szép lóhoz jut. Az állatot nem robotmunkára „nevelték”, Albie azonban mindent megtanít neki, ami szükséges és egyre szorosabb kapcsolat, barátság szövődik köztük. Amikor kitör a háború, útjaik elválnak, a Joey névre hallgató lovat el kell adni a frontra. Albie kénytelen elbúcsúzni tőle, de megígéri, hogy viszontlátják egymást. A háború azonban nem kímél senkit.

Mikor is csinált utoljára Spielberg ténylegesen olyan filmet, amitől őt tartják minden idők egyik legnagyobb rendezőjének? Talán 10 éve a Kapj el, ha tudsz, vagy 14 éve a Ryan közlegény megmentése volt, amire azt mondtam, ez igen (bár ez utóbbiban is kicsit túlzásba esett a patriotizmus terén)! Azóta volt minden a Világok harcától kezdve, az Indiana Jones 4-en át egészen Tintinig. Ezek sem rossz filmek, de Spielbergtől többet vár az ember. Legalábbis reméltem, hogy a Párbaj, a Cápa, az Indiana Jones filmek és a Schindler listája rendezője nem „csak tisztességes iparosmunkákat” ad ki a keze alól. No, de térjünk ki a War horse-ra.

Spielberg stílusjegyei itt is fellelhetők, amivel még nem is lenne baj, ha nem másolná magát, de erről később. Az alapkoncepció adott, mindenki látott már ehhez hasonló filmeket, tudjuk mire lehet számítani, és ez nincs is másként. A cselekmény első harmadában Albie és Joey kapcsolatának indulását konstatáljuk, ami a maga bájos módján működik is. Aztán jön a háború, ami egyértelműen a film legerősebb pontja. Itt a cselekmény két részre szakad, hol Joey, hol Albie sorsát követjük, de a lényeg inkább a lovon van. Tetszett az út, amit az állatnak végig kellett szenvednie, egyszer igáslóként bántak vele, később egy francia tanyán tengette napjait és így tovább. Spielberg rutinosan tárja elénk a háború borzalmait és az idilli családi környezetet, ezáltal nem tűnik a majd két és fél órás játékidő. Az már jóval szembeötlőbb, hogy a rendező úr képtelen megújulni. Hogy csak egy példát említsek, a csatajelenet elég erősen párhuzamba állítható mondjuk a Ryan közlegényben látott ütközetekkel. De megemlíthetném a milliószor elsütött „utolsó pillanatban megmenekülünk” vagy a „mégiscsak hallgat rám ez az állat” sablont. Kellenek ezek a filmbe? Persze, de ne lépten-nyomon találkozzunk velük. Az már csak szőrszálhasogatás, hogy a németek és a franciák is angolul beszélnek. Apróság, de könyörgöm, már néhány szimpla popcornmoziban is figyelnek erre, egy Oscarra gyúrt filmben nem illene? A szapulás ellenére mégis működik a film! Miért? Mert megnyugtatja az embert, jó érzéssel tölti el, és bizony mindenkinek szüksége van néha egy kis felüdülésre.

A stáblistán elég sok nagy név tűnik fel, köztük idén felfedezett arcok. Gondolok itt a főhős Jeremy Irvine-re, Tom Hiddlestonra vagy épp Benedict Cumberbatch-ra. Persze látunk tapasztalt arcokat is, mint Emily Watson, Peter Mullan vagy Toby Kebbell.
John Williams most sem hazudtolta meg magát, bármikor felismerhetőek dallamai.

A War Horse egy drámai és kissé szirupos mese, aminek a valóságtartalma kimerül annyiban, hogy a világháborúban játszódik. Spielberg ezúttal sem alkotott maradandót, látszik az igyekezet, de az, az érzésem, hogy nem tud megújulni a rendező úr. Mindazonáltal nem panaszkodhatom, hisz teljes mértékben azt kaptam, amit vártam. A War horse nem rossz film, érdemes megnézni, mert a maga módján egy kedves történetet mesél el a barátság erejéről, összefogásról, kitartásról és az ember-állat kapcsolatról. Senki nem fog meglepődni semmin, milliószor láttuk ezt már, de még mindig működik. Egyszer.

Összegzés:

Színészek: 10/7,5
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 72%

Terry Crews és az Old Spice

Lehet, hogy lejárt lemez, de én rengeteget visítottam rajta! Papapapapapa Power!

Oscar jelöltek 2012

Elérkezett az idő, kihirdették a jelölteket a 84. Oscar gálára. Röviden summázva a Hugo lett nominálva legtöbbször, szám szerint 11-szer, de a legnagyobb esélyes The Artist is begyűjtött 10 jelölést. Spielberg csatalova 6 (WTF?), a Pénzcsináló szintén 6 jelölést szedett össze. Az Utódoknak be kellett érnie 5 jelöléssel, ám nagy meglepetésre a Tetovált lány is ugyanennyivel büszkélkedhet! Történtek meglepetések is jó, rossz értelemben egyaránt. Nick Nolte a Warriorban nyújtott alakításáért lett jelölve és végre Gary Oldman is harcba szállhat az elismerésért. A Drive-ot szinte teljesen elkaszálták, egy nyamvadt kategóriában jelölték (hangvágás). A Koszorúslányokat bezzeg két Oscarra nominálták, ami… maradjunk annyiban, hogy röhej! Összegezve nem rossz lista, akad pár meglepetés, bő 1 hónap és kiderül, kik kapják az egyik legnagyobb filmes elismerést?

„Elolvasom” és ott a teljes lista!

Elolvasom »

Az öldöklés istene
(Carnage)

Tartozom egy vallomással. Nem nagyon szeretem Roman Polanskit. Az Iszonyat, a Kínai negyed és a Zongorista nagyon tetszettek, a többi művével azonban (már amennyit láttam) nem nyűgözött le. A Carnage viszont érdekelt elsősorban az érdekes sztori és a nagynevű színészek miatt.

Két 11 éves kisfiú összeverekszik, aminek az a vége, hogy az egyik egy bottal megüti a másikat. A szülők gondolnak egyet és összeülnek megbeszélni a dolgot. Kezdetben mindenki higgadt és próbálják értelmes keretek közt lezárni az ügyet, idővel viszont mindenkiből kibukik az igazi énje.

Szeretem az egyhelyszínes filmeket. Tavaly (előtt) kaptunk belőlük szép számmal (Buried, 127 óra, Frozen), de úgy összességében is elég közel áll hozzám ez a műfaj. A Carnage cselekményének is egy helyszín ad otthont, mégpedig egy lakás. Ide érkezik a „támadó” fél szülői küldöttsége, Alan és Nancy. A fogadóbizottság az „áldozat” anyja és apja, Pen és Michael. A film egyáltalán nem hosszú, a tiszta játékideje 1 óra 10 perc körül van, ezáltal egy percre sem unatkozunk. Persze nincs akció, vagy ahogy a cím sejteti öldöklés, viszont eszement szópárbajok és az emberi jellem kifogástalan ábrázolása igen. A szereplők folyamatosan beszélnek, a kezdeti nyájas hangszíntől kezdve a gúnyos szurkálódáson át egészen a megszállott üvöltésig.
Térjünk ki a legfontosabb elemre, azaz a karakterekre. Minden egyes szereplő más és más jellem, olyanok, mint hétköznapi embertársaink. Nancy kissé konzervatív, egy teljesen átlagos gazdag kispolgár. Alan nem rejti véka alá a véleményét, szeret csipkelődni és nagyon nehéz kihozni a sodrából. Pen amolyan béke hírnökeként funkcionál, igyekszik mindent szép szóval megoldani, de tud nyers is lenni, ha kell. Michael a „háttérben meghúzódom” attitűdöt részesíti előnyben, ha felhúzzák, akkor viszont képes kikelni magából. Ezek négyen szabadulnak egymásnak és öröm nézni ezt a csetepatét! Persze néhol erősen eltúlzott dolgokat látunk, de valamilyen szinten ez a 4 karakter elég színes ahhoz, hogy a néző valamelyikben felfedezze saját magát, olyankor pedig lehet szégyenkezni, de mosolyogni is. Mesterien fel van építve a cselekmény kockáról kockára, az idő múlásával pedig felszínre kerül az igazi én! A Carnage rengeteg dialógussal bír, ez adja az egész összkép gerincét. Olykor oltári szövegeket hallunk, rengeteget lehet mosolyogni, sőt nevetni is rajtuk. A zárás kicsit félbehagyja az egész történetet, ugyanakkor mégis tökéletes és elképesztően ironikus.

Kate Winslet remekel, mint mindig egy rossz szó nem érheti. Jodie Foster is kiváló, bár néha kicsit túl teátrális, de annyi baj legyen. Christoph Waltz hihetetlen laza, mégis az ő játéka tetszett legjobban, de John C. Reilly is zseniális, főleg amikor ideges.

Polanski hiába nem a szívem csücske, az Öldöklés istenét pazarul összerakta. Tele van szarkazmussal, iróniával, abszolúte szórakoztató, sőt tanulságos. A mesteri színészi játék és a pörgő szájkarate pedig garantálja, hogy egy percre se lankadjon a figyelmünk. Kár is lenne tagadni, hogy az ember is ösztönlény, mindazonáltal szereti nézni mások csipkelődését. Nem? De!

Összegzés:

Színészek: 10/9
Zene: -/-
Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 81%

Felébredt Selene

Az Underworld negyedik része nyerte a heti versenyt, egész szép, 25 milliót termelve. Az még kérdés, hogy nyereséges lesz-e (70 milliót kóstált), nemzetközileg viszont biztos kifizetődő lesz. A George Lucas nevével fémjelzett Red Tails is hozott majdnem 20 milliót, ami se nem jó, se nem rossz. Steven Soderbergh akciófilmje azt hozta, amit vártak tőle, így 9 millióval gazdagította készítőit. A többiek ismerősek, a Tetovált lány pedig csak elérte, hogy nyereséges legyen!

forrás: Imdb

1		Underworld: Az ébredés (2012)	$25.4M	$25.4M	1
2		Red Tails (2012)	$19.1M	$19.1M	1
3		Csempészek (2012)	$12.2M	$46.1M	2
4		Rém hangosan és irtó közel (2011)	$10.5M	$11.2M	5
5		A bűn hálójában (2011)	$9M	$9M	1
6		A szépség és a szörnyeteg (1991)	$8.56M	$33.4M	2
7		Joyful Noise (2012)	$6.08M	$21.9M	2
8		Mission: Impossible - Fantom protokoll (2011)	$5.54M	$197M	6
9		Sherlock Holmes: Árnyjáték (2011)	$4.8M	$179M	6
10		A tetovált lány (2011)	$3.75M	$94.8M	5

Tetovált lány zene

Úgyis témánál vagyunk, így mutatok egy kis ízelítőt a Tetovált lány zenéjéből. A film alatt még hatásosabbak, de nálam így is folyamatosan ez szól. Az Immigrant songot hagyjuk, azt mindenki ismeri.

Elolvasom és lesz még kettő!

Elolvasom »

A Tetovált lány (2011)
(The Girl with the Dragon tattoo)

Tudjuk, hogy remake-ek korát éljük, ebben nincs semmi meglepő. Azt is tudtuk jó ideje, hogy a nagysikerű Millenium trilógiából készült svéd Tetovált lány filmek is áldozatául esnek ennek hullámnak. David Fincher neve azonban fényt jelentett az alagút végén, ez a fény pedig elég erős ahhoz, hogy elhitesse velünk, hogy léteznek jó újrafeldolgozások.

Aki nem ismerné az eredeti történetet, annak vázolom a helyzetet. Mikael egy presztízsét vesztett újságíró, akire rájár a rúd. Ekkor azonban egy Henrik Vanger nevű iparmágnás felbérli, hogy derítse ki mi történt a 40 évvel ezelőtt eltűnt unokahúgával. Henrik gyilkosságra gyanakszik, de csak a sötétben tapogatózik. Mikael sem jut előre, ám ekkor jön a képbe a különc hacker, Lisbeth.

Ne célom összehasonlító elemzésbe kezdeni, de remakeről van szó, így elkerülhetetlen az összevetés. Meglepve tapasztaltam, hogy Fincher elég sok dologba belenyúlt és megváltoztatta, átíratta, a történet gerince viszont ugyanaz, mint az eredeti változatban. Rögtön nyitányként kapunk egy olyan főcímet, hogy ihaj! Egyszerűen zseniális és pont.

A cselekmény kicsit lassan indul be, de nem unatkozunk, hisz két szálat is nyomon követünk. Mikael nyomozásán van a fő hangsúly, de Lisbeth életébe, munkájába és bizarr emberi kapcsolataiba is betekintést nyerünk. Amikor a szálak összefutnak onnantól lesz érdekes az összkép és a Tetovált lány végre ténylegesen is átmegy krimibe.
Térjünk ki röviden a megváltoztatott dolgokra. Olyan apróságok kapnak helyet, mint: máshogy találkozik a két főszereplő, Mikael motivációja és családi helyzete is különbözik a svéd változatban látottaktól. Néhány egyéb dologba is belenyúltak, de ezt nem részletezném.
Fincher precíz, mint mindig, tudja miként kell feszültséget kelteni, hatni a nézőre. Hogy miben jobb a remake? Pont ebben. Finchernek sikerült olyan atmoszférát kreálnia, ami az eredetiből kimaradt, vagy épp nem volt ilyen erőteljes. A fagyos északi táj zordságát szabályosan érezzük a bőrünkön, arcunkba csap a hó, ez pedig egy olyan sajátos hangulatot teremt, ami beszippantja a nézőt. Ezen kívül a már említett zordság, az egész filmre kihat. Teljesen autentikusnak érezzük azt a nyers, feszült légkört ami rásüti bélyegét az egész alkotásra. Fincher nem is egy jelenetnél eléri, hogy a néző feszengjen a székében, annak ellenére, hogy tudja mi fog következni. Erre pedig ma már nem sokan képesek.
Hogy miben gyengébb svéd társánál? Mégiscsak egy remake-ről van szó, így eleve hátrányból indult, de Fincher mindent kihozott belőle, amit lehetett. Egy dolog szúrja a szemem. Kb 15 perccel hosszabb a kelleténél. Indokolatlanul el van nyújtva a végjáték, ráadásul a Wennerström ügy kicsit kizökkenti a nézőt az addig átélt katarzisszerű állapotból. Maga a zárás elég vásári eszközökhöz nyúl, mégis pszichológiailag megalapozott és elég komor.

Szinte mindenki ajnározza Rooney Mara játékát, de a többség jobbnak találja az eredeti hősnőt, Noomi Rapace-t. Nálam egy szinten vannak, de Mara játékában van valami zsigerig hatoló ridegség, ami miatt emelem kalapom előtte, zseni a csaj. Daniel Craig szimpatikus Mikael volt és végre nem akarja megmenteni a világot. A többiekre sem lehet panasz, mint Stellan Skarsgard, Christopher Plummer vagy Robin Wright.
Trent Reznor és Atticus Ross muzsikájára most sem lehet panasz, a zene rengeteget tett hozzá ahhoz a bizonyos zord atmoszféra megteremtéséhez.

A lényeg azt hiszem kiderült. A Tetovált lány amerikai változata nem okozott csalódást, néhány dologban alulmarad, olykor viszont lazán felülmúlja svéd alteregóját, így kiegyezhetnek egy döntetlenben. Kellően nyers, precízen felépített krimi ez, ami képes a székbe szögezni és feszültséget kreálni. A legnagyobb erénye a brutálisan erős hangulata, amihez foghatót régóta nem éltem át. Szívesen látnék már Finchertől valami eredeti dolgot ebben a műfajban, de nem panaszkodom, kihozta a maximumot ebből az alapanyagból. Ez a fickó még mindig tud valamit!

Összegzés:

Színészek: 10/8
Zene: 10/8,5
Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 80%

Azt beszélik...

Mint ismeretes PG-13-as besorolást kapott az Expendables 2. Mindezt Chuck Norris miatt, aki hisztizett egy sort, hogy a csúnya szavakat húzzák ki a szövegkönyvből. Sly belement, így valószínű leszakadó testrészekre és vérfürdőre sem lehet számítani. Sorry Chuck, de a jó qrva....

Johnny Depp így fog kinézni Tim Burton készülő vámpírfilmjében. Véégre valami, ami nem kalóz!

Végül egy plakát az Éhezők viadalának.

A Segítség
(The Help)

A rasszizmusról szóló filmek mindig olyan témát szolgáltatnak Amerikában, amivel elő lehet huzakodni. Egyszerűen kajálja a jónép, szeretik a kritikusok és az ilyen filmek a díjátadókra lettek készítve. A Segítség központi témája nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett rasszizmus, de az alapja kétségtelenül nem áll messze tőle. Még mindig le lehet kötni a nézőt azzal, hogy szegény négereket mennyire elnyomták?

A 60-as években járunk egy Jackson nevű kisvárosban Amerikában. Skeeter most végezte el az egyetemet és a helyi lapnál kap munkát, mint háztartási rovatvezető. A helyi csajklub tagja, de furcsán néznek rá, mivel még nincs se gyereke se férje. Skeeter nagy álma, hogy író lehessen, ezért egy igen kényes témáról akar könyvet írni, amire felfigyelnek az emberek. Egy fekete cselédlányok történeteiből összeállított könyv ötletével rukkol elő, ami akkoriban törvényellenesnek számított, ráadásul a cselédek sem akarnak bajba kerülni. Skeeter azonban minden követ megmozgat a sikerért, így születik meg a segítség!

A film alap sztorija egész jó, ilyen szemszögből nem volt szerencsénk átélni azokat az időket. Remekül szemlélteti az akkori normákat, elvárásokat, szokásokat, és még ha nem is minden úgy volt, ahogy a vásznon látjuk, mégis elhisszük a történteket. Az asszonyok viselkedése valami egészen frusztrálóan reális, persze szerencsétleneknek semmi dolguk nem volt a szájkaratén kívül akkoriban. Karaktereink tökéletesen elkülöníthetők: a fehér az értelmiség, ők beszélnek, járnak partikra, míg a feketék a saját vackukban élnek, egyébként a hét legtöbb napján a fehérek helyett végzik a házimunkát, vagy épp nevelik a gyereket! A kettő közt van Skeeter, aki szépen ellavírozik a végletek közt, de kissé beleszürkül a mezőnybe, hogy aztán előbukkanjon, amikor szükség van rá.

A Segítség a maga két és fél órás játékidejével nem egy rövid alkotás, néhány üresjárattól eltekintve viszont végig képes elérni, hogy a néző figyeljen rá. És akkor elérkeztünk ahhoz a bizonyos kérdésáradathoz, amire már az írás elején céloztam. Működik-e még ez a téma, nem lerágott csont-e, nem giccses és a könyökünkön jön ki? De igen, és mégsem! A Segítség pazar érzékkel hat az érzelmekre, kerüli az ömlengést és a teátrális dolgokat. Az utolsó harmadban azonban csúnyán elszalad vele a ló és átmegy totális giccsbe! Mindenáron meg akarja ríkatni a nézőt, holott ezt a reakciót a vásári eszközök kerülésével is el tudná érni. A szerelmi szál pedig egy újabb felesleges dolog, amit fogalmam nincs miért erőltettek benne, csak elvonja a figyelmet a lényegről! Mégis azt kell mondjam, hogy működik a film! Van hatása, képtelenség faarccal végignézni, együtt nevetünk, dühöngünk és könnyezünk a szereplőkkel.

Emma Stone-t eddig is bálványoztam, ezentúl sem lesz másként, remekel a csaj újfent. Bryce Dallas Howard karakterét legszívesebben addig ütöttem volna, amíg nem válik egy amorf felismerhetetlen bélsárrá. Ennél jobban már nem is méltathatnám a játékát. Viola Davis és Octavia Spencer a szenvedő felek és kétségtelenül brillíroznak. Jessica Chastaint érdemes még kiemelni, aki ebben az évben mutatta meg magát a nagyközönségnek és remek volt látni ezúttal egy bugyuta, de annál bájosabb lány szerepében.

Mit kell tudni a Helpről? Egy új meglátásba helyezi a rasszizmus-központú filmeket, műfajt viszont nem újít. Tanulságos, néhol szórakoztató, érzelmes és mindenekelőtt jó filmről van szó. Vannak hibái, de hiába giccses, hiába hatásvadász és hiába akar mindenáron megríkatni, van benne annyi erő, hogy megálljon a saját lábán. Nem fogom tőle jobban sajnálni a feketéket, nem fogok másként tekinteni rájuk, mert nekem nem ezen volt a lényeg. A Segítség sokkal inkább egy ügyes tanmese az emberi összetartás erejéről, az pedig nem bőrszín kérdése.

Összegzés:

Színészek: 10/8,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7,5

Végítélet: 75%

Mozimagazin Január

Elég nagy késéssel, de megjelent a magazin aktuális, idei első száma, melyben a régi időkből szemezgethettek. Néhány új cikket leszámítva az elmúlt év termését olvashatjátok. A lapszámot ITT tudjátok letölteni, ha szórakozna frissítsetek párszor.

Csempésznek áll a világ

A Csempészek nyerte a heti versenyt, ami nagy szó, elvégre voltak riválisai és még a korhatára is R kategóriás. A Szépség és a Szörnyeteg annyira nem vonzott sok embert, mint az Oroszlánkirály, de némi zsebpénzt össze fog szedni. A Joyful noise debütált még, 11 milliót sikerült összekaparniuk. A többiek egész jól tartják magukat, kivéve az Ördög benned lakozik, melynek nézettsége alaposan megcsappant.

1		Csempészek (2012)	$24.1M	$24.1M	1
2		A Szépség és a Szörnyeteg (1991)	$18.5M	$18.5M	1
3		Mission: Impossible - Fantom protokoll (2011)	$11.5M	$187M	5
4		Joyful Noise (2012)	$11.3M	$11.3M	1
5		Sherlock Holmes: Árnyjáték (2011)	$8.41M	$170M	5
6		Az ördög benned lakozik (2012)	$7.9M	$46.2M	2
7		A tetovált lány (2011)	$6.8M	$88M	4
8		Alvin és a mókusok 3. (2011)	$5.8M	$119M	5
9		Hadak útján (2011)	$5.61M	$65.8M	4
10		A Vaslady (2011)	$5.39M	$5.97M	3

2012-es Golden Globe nyertesek

Lezajlott az Oscar előszobájaként aposztrofált Golden Globe gála. Túl sok meglepetés nem történt, de néhány érdekes döntés azért született. A The Artist 6 jelölésből 3-at váltott díjra (legjobb film: vígjáték/musical, legjobb férfi főszereplő: vígjáték/musical, legjobb zene), így az est nyertese lett. A legjobb dráma az Utódok lett, George Clooney pedig a legjobb férfi főszereplő drámában. Női fronton Meryl Streep a Vaslady-ért és Michelle Williams az Egy hét Marylinnel-ért kapott díjat. A legjobb rendező a legnagyobb örömünkre Martin Scorsese lett a Hugoért. A teljes filmes lista az "elolvasom" után lesz látható (győztesek aláhúzva)!

Elolvasom »

Carell és Carrey bűvészkedik

És hihetetlen hülyén néznek ki. Mindenesetre várós kis film lesz ez a Burt Wonderstone, amiben két rivalizáló bűvész lesz a középpontban. Valami Tökéletes Trükk paródiára számíthatunk?

"Elolvasom" és ott van Carrey is!

Elolvasom »

Suszter, szabó, baka, kém
(Tinker, tailor, soldier, spy)

Ha Anglia és a titkosszolgálat, akkor James Bond. Na ez most elfelejthetjük, itt szó nincs hipermodern kütyükről, elpusztíthatatlan szuperügynökökről, vodka-martiniről rázva, nem keverve. A Tinker… egy végtelenül aprólékosan kidolgozott alkotás, ami visszahozza a klasszikus kémfilmek hangulatát.

A hidegháború táján járunk britföldön, George Smiley-t pedig kirúgták a titkosszolgálattól, most azonban kénytelenek visszavenni, mert állítólag tégla van a MI6 vezérkarában, akit neki kell megtalálnia. Mindezt egy balul elsült budapesti akció eredményezi, ahol elintézték az egyik fontos információra váró ügynököt. Smiley azonban nem tétlenkedhet, meg kell találnia a téglát!

Rögtön a kiváló nyitójelentben kis hazánk fővárosába csöppenünk, ahol egy megbeszélés zajlik a „magyar” és egy Angol ügynök közt. Humoros volt hallgatni az eszmecserét, pláne, hogy anyanyelvünkön hangzik el. Az itt történt tragédia pedig események zuhatagát indítja el. A filmet nem a tempója teszi ellenállhatatlanná, hisz a cselekmény gyakran stilizál. Az első 35-40 perc javarészt eseménytelen, de nem unalmas, sőt tartalmas. Megismerjük karaktereinket, körvonalazódik az alapszituáció. A főszereplő Smiley a tökéletes ügynök. Higgadt, csendes, rideg, okos, nem hibázik, egy igazi profi. Persze kap segítséget, de végig olyan mérhetetlenül nyugodt, hogy már mi érezzük kínosan magunkat. Aztán megjelenik Ricki Tarr, akit mindenki árulónak hisz, holott kulcsfontosságú dolgokról van tudomása. Az ő jelenléte hozza be az igazi feszültséget és az izgalmat a filmbe. Maga a történet briliáns, összetett és nagyon okos. Biztos vagyok benne, hogy senki nem fogja kitalálni az első percben a fordulatokat, mégis mikor kiderülnek, olyan hétköznapian és egyszerűen vannak tálalva, hogy felfogni is nehéz. Ez a minimalizmus, a higgadtság pedig tökéletesen szimbolizálja az egész film mivoltát. A lassú folyású történetvezetést a rengeteg flashback dobja fel és segít a nézőnek összerakni a képletet. Bővebben belemenni sztori boncolgatásába már erős spoilerekhez vezetne, így ettől most eltekintek. A zárás nem hozza a várt katarzist, bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem hatásos. Egyszerű, már-már nyeglén kialakított epilógust kapunk, ami szimpla mivolta ellenére is hagy maga után bőven filozofálnivalót.

A Tinker, tailor, soldier, spy szereplőgárdája valami embertelenül jó. Gary Oldman tökéletesen egybeolvad Smiley karakterével, kijárna már neki az Oscar jelölés. Benedict Cumberbatch le sem tagadhatná angolságát, de már egyáltalán nem idegesítő, sőt pazarul játszik. Tom Hardy az a színész, aki 2011 nagyot robbantott. A Warrior mellett itt sem vall kudarcot, egy jelenetben pedig lazán lejátszik mindenkit a vászonról. Ne feledkezzünk meg a hazai színészekről sem, hisz nyúlfarknyi szerepekben feltűnik Mucsi Zoltán, Csuja Imre és Kálloy Molnár Péter is.

Hogy kinek ajánlható és kinek nem? Aki a James Bond, Mission Impossible szerű kémsztorikat szereti, az valószínű csalódni fog, mert a Suszter, szabó, baka, kém jóval lassabb, átgondoltabb, mint a fent említett két cím. Ellenben a klasszikus kémtörténetek kedvelői imádni fogják, hisz minden megvan benne, ami kell. Összetett, fordulatos összkép, nyomasztó hangulat, olykor borzongató feszültség. Agyas alkotás ez, amire nem mindenki vevő, de én emelem kalapom Tomas Alfredson elgondolkodtató thillere előtt. Ezt hívják stílusgyakorlatnak!

Összegzés:

Színészek: 10/9
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/8,5

Végítélet: 82%

Top 10: Gengszterfilm

Rég jelentkeztem már rendes toplistával (az évösszegző nem ér). Most a számomra legkedvesebb gengszterfilmek kerülnek terítékre. Előtte azonban térjünk rá, hogy mit értünk gengszterfilm alatt. Számomra nem tartozik ebbe a családba a Szemtől szemben, vagy épp az Aki legyőzte Al Caponét. Míg az előbbi egy akció, thriller, az utóbbi egy krimi, amiben csak kis szerepe van az alvilágnak. Ellenben a Donnie Brasco már ide tartozik, mert szinte az egész a gengszterekről szól. No, de inkább lássuk mire gondolok! Az „elolvasom” után ott vannak!

Elolvasom »

Azt beszélik...

Az Avatar producere elmondta, hogy valószínű késni fog a folytatás, méghozzá 2 évet. Így úgy tűnik, 2016 körül kerül majd mozikba a Na'vik új kalandja.

Néhány járművet megmutatnak nekünk a lassan készülő Mad Max 4-ből.

(Filmdroid köszi)

Végezetül egy poszter a Chronicle filmhez, amit nagyon várunk. 3 srác szuperképességre tesz szert és csúnyán visszaélnek vele, mindezt kézikamerás kivitelezéssel. A plakát amúgy fan made.

Egyperces kritika: A Guardista
(The Guard)

A britek megint felmutatták a középső ujjukat, amikor kompromisszumot ajánlottak nekik és nagyon jól tették!
Boyle őrmester egy igazi ír tapló. Ő a helyi rendfenntartó egység feje, mindemellett drogozik, kurvázik, rasszista megjegyzéseket tesz és így tovább. Meg kell emberelnie magát, amikor egy nagy drogügybe csöppen.

A Guardista zseniálisan fel van építve, egy percig sem beszél mellé. Kapunk egy tűrhető krimi szálat, megspékelve néhol ízléstelen, de hatalmas poénokkal, ezáltal kilyukadunk a hihetetlenül szórakoztató összképhez. Brendan Gleeson mellett számos ismert színész feltűnik, de egyszerűen esélyük nincs, annyira erős Boyle karaktere. A zárás szintén pazar, választást kínál a nézőnek, ami egyáltalán nem válik hátrányára. Aki egy kiváló vígjátékot akar némi krimivel és szórakoztató karakterekkel ötvözve, az ne hagyja ki a Guardistát. Végítélet: 78%

A Gyilkos bennünk

(From Within)

Elég rég volt már szerencsém horrorfilmhez. Jóhoz meg pláne. Most itt vagyok és egy olyan horrorról írok, amit szerintem nemcsak kis országunkban, de az egész világon nem sokan ismernek. Nem hinném, hogy ez a véletlen műve lenne, de az igazat megvallva a Gyilkos bennünk semmivel sem rosszabb a rengeteg remake-nél vagy folytatásnál. Persze nem is jobb… pedig lehetett volna.

Történetünk egy fiktív amerikai kisvárosban játszódik, ahol a hit az úr. Konkrétan a polgárok 95%-a mélyen vallásos, már-már fanatikus módon. Ennek ékes példája, hogy néhány évvel ezelőtt, egy ember vízbefulladt egy „hitetlen” háza melletti tóban. Erre lázadás tört ki, a ház tulajdonosát pedig boszorkánysággal vádolták, majd rágyújtották a fészert. Azóta béke honol, ám az áldozat gyermekei visszatértek a városba, s ezzel egyidejűleg rejtélyes öngyilkossági sorozat vette kezdetét. A hívők ismét forrongnak, ám a 18 éves Lindsay találkozik az egyik „vádlottal” és megváltozik a véleménye. A halálesetek azonban folytatódnak…

A történet nem kifejezetten jó, de van benne potenciál és a készítők igyekeztek ezt kihasználni. Gondolok itt arra, hogy a film ¾-ig fogalma nincs a nézőnek, hogy ki miért jut el az örök vadászmezőkre, a feszültség azonban többé-kevésbé szinten van tartva, így kíváncsian várjuk a fejleményeket. Persze egetverő fordulatokra és forradalmi eredetiségre senki ne számítson, de legalább nem huszönötödszörre látjuk ugyanazt a gyilkost, ugyanolyan módszerekkel „játszadozni” a szerencsétleneken. Karaktereink java ellenszenves. A főszereplő Lindsay (Elizabeth Rice) még viszonylag szimpatikus volt a naiv jellemével, de a túlbuzgó vallásgyakorlóktól a falra másztam. Itt követi el az első nagy hibát a film: feleslegesen nagy teret kapott a „bízz az Úrban, imádkozzunk, ezt Isten nevében teszem” sablon. A polgárok olyan dolgokat tesznek és engednek meg maguknak, hogy az egy szellemileg visszamaradott anarchista kisiskolás agyi szintjén mozog. A másik nagy hiba leginkább annak róható fel, hogy az embernek gyakran lesz olyan érzése, miszerint a cselekmény nem halad semerre. Az ok-okozati összefüggéseknek olykor semmi értelme, a szereplők motivációja teljesen érthetetlen és a logikát is csak hírből ismerik a jónépek errefelé. Horrorfilmről lévén szó, lássuk miként lehet ijedezni? Legtöbbször itt is a számtalanszor használt sablonokat használják fel, de szerencsére látunk/hallunk néhány egész hatásos jelenetet, ezekkel annyi a gond, hogy kevés van belőlük. A vérmennyiség vállalható, valószínűleg senki nem lesz rosszul a szűk másfél órás játékidő alatt. A legnagyobb pozitívummal még adós vagyok, ez pedig a befejezés. Ez sem túl eredeti, sőt nevezhetjük elcsépeltnek, de ennek a filmnek kifejezetten jót tett az a pici csavar, amivel megkeverték az amúgy elég lapos cselekményt.

A Gyilkos bennünk egy teljesen átlagos horrorfilm. Különösebben nem tartalmaz semmi extrát, szinte minden elemét láthattuk már legalább egyszer, a tapasztalt horror rajongókat ez által nem fogja meglepetés érni. A történet nem rossz, de itt sem tapasztalunk semmi átlagostól elütőt, a karakterek elképesztő bután tudnak viselkedni és számos logikátlan elem is helyet kap. Ennek ellenére szinte végig le tudott kötni, a cselekmény tartogat feszült, esetleg ijesztő perceket és nekem a zárás is elnyerte a tetszésem. Magáról a filmről ez nem mondható el, de egyszer meg lehet nézni.

Összegzés:

Színészek: 10/5
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/5

Végítélet: 55%